2014. december 22., hétfő

7. fejezet





Sziasztok!
Nos, itt van az új fejezet, kicsit későn hoztam a vizsgák miatt, de remélem, tetszeni fog! :) Ebből a részből kiderül, miért hozta magával Loki Lucille-t. 



Lucille az ágyában feküdt, és békésen aludt, amikor valaki berontott az ajtóján. Összerezzent, és felült, majd álmosan megdörzsölte a szemét. Lokit látta meg maga előtt, aki meglehetősen komor tekintettel nézett rá.
- Mi történt? – ásított nagyot a lány, és magában bosszankodott, amiért az isten felébresztette. Olyan szépet álmodott…! Csak foszlányok maradtak meg belőle. Ő és Loki egy hídon áll, egymást átkarolva, és nézik a fáról lehulló virágszirmokat… Felkacag, és a férfi hirtelen szorosan magához vonja… Csak néznek egymás szemébe, majd ajkuk találkozik…
Megrázta pipacsszínbe boruló fejét, így aranyszőke tincsei előrehulltak.
- Gyere! Mutatnom kell valamit… - Azzal meg sem várva a lány válaszát, karon ragadta, és kihúzta az ágyból.

***

Thor eközben Sif ajtaja előtt állt, egy rekesz mézsörrel a hóna alatt, és magához képest halkan dörömbölt az ajtaján. A magához képest halkan azt jelentette, hogy nem csődült össze fél Asgard a zajra.
- Ki az? – szólt ki egy álmos női hang.
- Thor. Bejöhetek? – kérdezte a férfi, amire Sif kócos üstökével találta szembe magát. Az istennő földig érő, fehér, hímzett hálóruhát viselt-a férfi még sohasem látta ebben. Magában megállapította, hogy jól állnak neki a világos színek, és milyen védtelennek tűnik harci öltözet nélkül.
- Ha nyomós indokod van, miért akarsz bejönni a szobámba éjnek évadján. És azt nem fogadom el válasznak, hogy „mert én vagyok Thor.”
- Hát, pedig én vagyok! – vigyorodott el az isten. – És még mézsört is hoztam!
- Ellenállhatatlan ajánlat, de… - kezdett bele a nő a mondatba, ám nem tudta folytatni, mert a férfi bebújt az ajtón a karja alatt, és lehuppant az ágyára. Sif bosszúsan felsóhajtott. Thor elvigyorodott a nő reakciójától, és lecsavarta az egyik mézsör kupakját. A nő szobája kisebb volt, mint Thoré, és a falon egész fegyverarzenál sorakozott. A berendezés egy asztalból, bőrkanapéból, gazdagon díszített szekrényből és jókora, kényelmes ágyból állt.
- Igyunk! – nyújtotta a férfi Sif felé az üveget, de a nő eltolta, és leült Thor mellé.
- Te most komolyan italozni akarsz velem ilyenkor? – kerekedett ki a szeme.
- Mi kifogásod van ellene? Hol az a Sif, akit ismertem? Az a Sif már rég részegen fetrengene velem! – csapott rá a hátára barátian, amire a nő összerezzent és fülig elvörösödött.
- Fetrengene… - suttogta maga elé, és elnézett.
Thor hirtelen észbe kapott, és elkomolyodott az arca.
- Oh… - jutott eszébe az istennek legutóbbi italozásuk emléke. Azaz, a következménye. Az eset után jó pár hétig kerülték egymást, de Thor megunta, és úgy döntött, ugyanúgy fog viszonyulni a nőhöz, ahogyan előtte. Amikor Lucille-nek mondta, hogy fel fogja keresni, és megpróbálja kibékíteni, mégsem tette. Tisztáznia kellett magában az érzéseit, bár még mindig nem tudta pontosan, hogyan is érez. Épp ezért nem akarta Sifet sem áltatni, így azzal egyezett ki magával, hogy marad minden a régi. Úgysem lehet komoly a nő részéről, gondolta magában. Meg sem fordult a fejében, hogy a nő többet érez iránta puszta vonzalomnál. Azt már ő is elismerte magában, hogy Sif egészen vonzó jelenség. De nem tulajdonított túl nagy jelentőséget annak, hogy minden jel szerint – még ha nem is emlékeznek rá -, lefeküdtek egymással, hisz részegek voltak, és igazságszérum hatása alatt álltak. Aminek még ki tudja, milyen mellékhatásai vannak…
Kínos csend állt be.
- Nézd, Thor, én… - kezdett bele Sif nagy-nehezen, ám a férfi belevágott a szavába:
- Felejtsük el, rendben? Tegyünk úgy, mintha meg sem történt volna. – Igen. Így lesz a legjobb.
- I… igen, talán ezt kéne tennünk. És minden marad a régiben… - mondta Sif epésen, és lenézett a kezére, amit tördelt.
- Ahogy mondod! Igyunk erre! – nyomta a férfi a nő kezébe az egyik üveget, majd újat bontott, és jó nagyot húzott belőle. Az istennő azonban csak szorongatta a kezében az üveget.
- Na, mi a baj? Miért nem iszol? Beteg vagy?
- Csak… fáradt – adott kitérő választ a nő, és félretette a nedűt.
- Biztos nem vagy beteg? – simította Thor Sif homlokára a tenyerét. Nem találta melegnek.
- Jaj, Thor! – feküdt hanyatt az ágyon, amire a férfi követte a példáját. Ledőlt mellé, és aggódva nézett rá. Remélte, hogy semmi baja.
- Olyan furcsán viselkedsz…
- Semmi furcsa nincs a viselkedésemben, mindösszesen csak fáradt vagyok – hunyta le a szemét.
- Valóban annak tűnsz – ismerte el Thor. – Hagylak is aludni, és bocsánat a zavarásért – ült fel az ágyon.
- Ne! – nyúlt a keze után Sif, amire visszafordult, és a nőre tévedt a pillantása, aki kérlelően nézett rá.
- Maradjak?
- Ha… ha szeretnél – motyogta maga elé, és eleresztette a kezét.
- Még szép! Azért jöttem! – vigyorodott el az isten, és ismét lefeküdt, majd szembefordult az ágyon az istennővel.
- És… mit csináljunk? – kérdezte meg Sif bátortalanul.
- Majdcsak kitalálunk valamit… - mosolygott rá Thor.

***

Loki és Lucille egy hatalmas, végtelenbe nyúló fa előtt álltak, amit egy egész csoportra való ember se tudott volna körülölelni. Más volt, mint egy átlagos fa és nem csak méretéből fakadóan. Volt benne valami egészen ősi és rendkívüli. Lucille mély tisztelettel nézett fel rá, és azon tűnődött, Loki vajon miért hozta őt ide, mi ilyen sürgős. Az isten a fát vizsgálgatta komor tekintettel.
Meglehetősen bajosan jutottak be, mert többen is őrizték. Loki valahogyan elkábította őket, amit Lucille nem nézett jó szemmel. Ezt inkább nem tette neki szóvá, mert tartott attól, hogy úgyis csak veszekedés lenne a vége magukat ismerve.
- Mi ez a hely? – kérdezte meg félénken Lucille hosszas hallgatás után.
- Ez az Ygdrassil, azaz a világfa. A gyökerénél található a Holtak birodalma, a köztes terület Midgard, és mi itt vagyunk a lombnál – érintette meg az isten a fa egyik sárgászöld levelét.
- És miért hoztál engem ide? – kérdezte a lány, és követte a levél útját, ami lehullt a földre.
- Mint látod, haldoklik a fa. Valamilyen ismeretlen betegség támadta meg, amit csak az tud meggyógyítani, aki a köztes világból, azaz Midgarról jött – nézett jelentőségteljesen a lányra.
- Én? – kerekedett ki Lucille szeme. – De hát én csak egy egyszerű emberlány vagyok… Hogy tudnám meggyógyítani, és milyen következményei lehetnek annak, ha mégsem sikerül?
- Ha a fa kikorhad, a világ megszűnik létezni.
Mély csend telepedett rájuk.
- Ezek szerint… - kezdett el reszketni Lucille, és rossz érzés kerítette hatalmába. Ilyen nagy feladat rá hárul… Ez túl nagy felelősség! Megrettent a rá váró feladattól.
- Igen – bólintott a férfi. – Ezért hoztalak téged Asgardba.
- De… én erre képtelen vagyok… - esett kétségbe. – Ki tud még erről? És miért csak most szólsz nekem erről?
- Azért csak most, mert ide csak bizonyos időközönként lehet bejutni. Odin, a szenilis vén bolond is tud még róla rajtam kívül. A homokba dugja a fejét, és azt hiszi, magától megoldódik a probléma. Az ostoba – sziszegte Loki. – Márpedig én ezt nem hagyom annyiban, arra várhat! Ma ki fogom hirdetni az igazságot!
- Afelől lennének kétségeim – jelent meg Odin előttük. Tekintete villámlott, és ugyancsak feldúltnak tűnt. Lucille-nek földbe gyökerezett a lába.
Az egész egy szempillantás alatt történt. A férfi suhintott a kezével, amire mind a ketten elájultak, és a következő pillanatban egy mező kellős közepén találták magukat…

***

Thor és Sif a tetőn feküdtek, és nézték a csillagokat. A férfi javasolta a programot, mert arra gondolt, hogy a nő értékelni fogja, hiszen kiskorukban gyakran csináltak ilyet. Az ég mélyvörös, bíbor és sötétlila színekben játszott, és egy felhő vonult át a Hold előtt. A levegő fülledt volt, amit enyhített a lágyan fújdogáló szellő.
- Most mire gondolsz? – tette fel a kérdést az isten, és a nőre nézett. Lassan fél órája feküdtek szó nélkül egymás mellett, de nem is kellettek szavak. Csak élvezték egymás közelségét.
- Arra, hogy… - fordította el a fejét az istennő.
- Na, mesélj csak! – vigyorgott Thor.
- Arra, hogy ma milyen szépen világítanak a csillagok.
- Valóban – biccentett a férfi, és ő is nézni kezdte őket. Csakugyan, ma különösen élesen kirajzolódtak. – Kezd kicsit hűvös lenni, nem gondolod?
- Na, mi az, csak nem fázik a nagy Thor? – bökött játékosan a vállába Sif.
- Én ugyan nem! Én csak miattad aggódom – húzódott közelebb hozzá, úgy, hogy oldaluk egymáshoz simult. Thor érezte, hogy Sif összerezzen az érintésétől. – Na, ugye! Mondtam én!
- Nem… nem fázom – tiltakozott a nő, és teljesen megfeszült a teste.
- Akkor mitől remegsz?
- Én csak… ehm, igen, fázom egy kicsit.
- Tessék – húzta le magáról az isten az ingét, ami alatt csak egy rövid ujjú inget viselt. Az istennőre terítette, és ismét felé fordult, majd belenézett a szemébe. Egy pillanatra elakadt a lélegzete: igazán szépnek találta.
- Oh… Nem kellett volna, de köszönöm figyelmességedet – sütötte le a nő a szemét. – És te min gondolkozol?
- Rajtad – vágta rá gondolkozás nélkül Thor.
- Rajtam? – hökkent meg Sif, és elpirult.
- Igen. Emlékszel, amikor gyerekkoromban elvettelek feleségül? – kacagott fel a férfi. Hirtelen bevillant neki az emlék.
- A te ötleted volt! – nevetett fel a nő is, ahogy visszaemlékezett.
- Ne mondd, hogy nem volt romantikus!
- De, roppantul! Szedtél nekem gazt.
- Héé, az nem gaz volt, hanem rózsa! Méghozzá vörös. – Legalábbis úgy emlékezett rá.
- Igen? Én gazra emlékszem. Napokig vakaróztam – dohogott az istennő.
- Ja, tényleg! Én meg megettem, szóval te ne panaszkodj – hahotázott az isten. – De legalább szép dolgokat láttam tőle.
- És nem tudom, minek szántad azt, amit csóknak neveztél, de tiszta nyál lettem – nevetgélt zavartan a nő.
- Azt hittem, úgy kell… De te is összenyálaztál, ha ez megnyugtat! – bökte oldalba Thor Sifet a könyökével.
- Tehetek is róla!
- Persze azóta rájöttem, hogy kell… - akadt el ismét a lélegzete, ahogy Sifre pillantott, és nagyot dobbant a szíve. Ebben a pillanatban olyan szépnek tűnt… Az olívazöld, csillogó szeme, a fényes, fekete haja, a piros arca… Enyhén megrázta a fejét.
- Ó, tényleg? – kérdezett vissza a nő halkan, és akaratlanul is közelebb húzódott hozzá. Kézfejük összeért, amire kellemes borzongás futott végig rajtuk, de úgy tettek, mintha mi sem történt volna.
- Bebizonyítsam…? – nyúlt hirtelen Thor a nő ujjaihoz, és megszorította azokat. Maga sem tudta, mit művel, de így tűnt helyesnek.
- Te… tessék? – nézett rá a nő hatalmasra nőtt pupillával. Szava elhalt suttogás volt csupán.
Még mielőtt bármit is tehetett volna, a férfi az arcára simította a tenyerét, majd a hajába túrt, és gyengéden megcsókolta. Úgy érezte, a szíve majd’ kiugrik a helyéről, és könny szökött a szemébe, annyira régóta várt már erre a csókra… Hevesen a férfi után kapott, és szenvedélyesen visszacsókolta. Egyszerűen nem bírt uralkodni magán, és minden szerelmét belesűrítette a mozdulatba. El sem merte hinni, ami vele történik. Álmodik…? Túl szép ahhoz, hogy igaz legyen…
Csak akkor húzódtak el egymástól, amikor már nem kaptak levegőt. Halkan pihegve, csillogó szemmel néztek a másikra.
- Hű. – Thor csak ennyit mondott.
- Hű – ismételte Sif. – Nos… Határozottan fejlődtél az elmúlt ezer évben... – mosolyodott el halványan. Még mindig nem merte elhinni ezt az egészet.
- Hát igen… Te is – nevetett fel halkan a férfi.
- Pedig nem igazán gyakoroltam... – A férfiak, akikkel eddig viszonya volt, nem igazán törődtek a csókkal… De ezt inkább nem kötötte az orrára.
- Pedig ahhoz képest… Hű – nyögte ki Thor ismét, és hozzáért a nő arcához. Lágyan simogatni kezdte, és a füle mögé tűrt egy kiszabadult tincset. Sif lehunyt szemmel élvezte az érintését, és teljesen ellazult. Egy jó darabig így voltak, amikor is Thor hirtelen felállt, és a karjába kapta a nőt.
- Hé! Mit művelsz? – rezzent össze Sif.
- Csak visszaviszlek a szobába. Nehogy a végén a tetőn aludjunk el. Elég nagyot esnénk. – Ezzel leugrott az erkélyre, és beléptek az ajtón.
Óvatosan az ágyra fektette az istennőt, majd ő is letelepedett mellé. Csak nézték egymást hosszan, elmélyülten, miközben a ki nem mondott szavak izzottak közöttük…

***

- Hol… hol vagyok? – ült fel Lucille fájós háttal, amit megdörzsölt. Úgy érezte magát, mint aki hatalmasat zuhant valahonnan. Körbenézett, és megállapította, hogy egy mezőn van, amit fák ölelnek körül.
Egy körülbelül vele egykorú fiút vett észre maga mellett heverni a földön, szétvetett végtagokkal, akit még soha életében nem látott. Hosszú, fekete tincsei arcába hulltak, és finom szövésű, méregzöld inget és fekete nadrágot viselt.
Hogy kerültek ide? Kicsoda ő? Elrabolták? Hol vannak egyáltalán…? Számtalan kérdés cikázott át a fején. Megfordult benne még az is, hogy esetleg berúgott, de nem szokott részeg lenni, sem pedig iszogatni. Bár az előfordult, hogy néhanapján a barátaival legurított némi alkoholt. De ez a fiú határozottan nem tartozott a baráti körébe… Végignézett magán, és megállapította, hogy egy szál trikót és egy vékony, lenge rövidnadrágot visel, amiben aludni szokott. Este volt, pontosabban éjjel, és a Hold fénye rájuk vetült.
Letérdelt a fiú mellé, és óvatosan megrázta a vállát. Remélte, hogy hatékony lesz a módszere, és felébred rá. Bevált, mert a fiú felmordult, és lassan kinyitotta a szemét. Lucille a sötét miatt nem igazán tudta kivenni a színét, de nem is ezzel törődött.
- Ki vagy? – kérdezte a lány ébredező társától.
A fiú ekkor egyenesen ránézett, majd a homlokát fogva felült.
- Nem… nem emlékszem – ingatta a fejét, majd a tenyerébe temette az arcát. 

14 megjegyzés:

  1. Most akadtam rà a blogodra,és el kell ismernem,hogy valami zseniális :) Kìváncsian várom a folytatást!

    VálaszTörlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  3. Kíváncsi vagyok , hogy mi lesz ebből!!! Gyanítom , hogy ki a kisfiú a végén Lucillel.

    VálaszTörlés
  4. Még!! Kérlek! Írj még!!! Nagyon jó, izgatottan várom a folytatást!!!!!

    VálaszTörlés
  5. Szia! Most találtalak meg, és imádom!
    Ugye folytatod? Légyszilégyszilégyszi
    A legjobb storikat sosem folytatják :(

    VálaszTörlés
  6. Most jöttem rá, hogy az előzmény történetet tegnapolvastam a merin ;)
    Az sincs befejezve...:(

    VálaszTörlés
  7. lécci ha tudod folyattasd+!!!!! a legjobbak mindig befejezetlen ne legyen ez is az!!!!

    VálaszTörlés
  8. Nagyon naaaagyon jó ,folytasd léci.*-*

    VálaszTörlés
  9. Most azonnal legyen a folytatás irtó jó

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nagyon jóóóó! én is imádom! <3

      Törlés
  10. Kérlek szépen, folytasd! Egyszerűen megunhatatlanul jó. Nagyon kiváncsi vagyok, hogy mi lenne a folytatás! :)

    VálaszTörlés